A hővisszanyerős szellőztetés és az energiavisszanyerő szellőzés költséghatékony szellőztető rendszereket biztosít, amelyek csökkentik a nedvesség- és hőveszteséget is.
A hő- és energiavisszanyerős szellőzőrendszerek előnyei
1) csökkentik a hőveszteséget, így kevesebb hőbevitel (más forrásból) szükséges a beltéri hőmérséklet kényelmes szintre emeléséhez
2) kevesebb energia szükséges a levegő mozgatásához, mint a felmelegítéséhez
3) ezek a rendszerek a legköltséghatékonyabbak egy viszonylag légmentesen záródó épületben, új ház építése vagy nagyobb felújítás részeként – nem mindig alkalmasak utólagos felszerelésre
4) szellőzést biztosítanak ott, ahol a nyitott ablakok biztonsági kockázatot jelentenének, illetve ablaktalan helyiségekben (pl. belső fürdőszobák és WC-k)
5) nyáron szellőztető rendszerként működhetnek úgy, hogy megkerülik a hőátadó rendszert és egyszerűen lecserélik a beltéri levegőt külső levegőre
6) csökkentik a beltéri nedvességet télen, mivel a hűvösebb kültéri levegő relatív páratartalma alacsonyabb.
Hogyan működnek
A hővisszanyerős szellőztető és az energiavisszanyerős szellőztető rendszerek két ventilátorból álló légcsatornás szellőzőrendszerek – az egyik a külső levegő beszívására, a másik pedig az elhasználódott belső levegő eltávolítására.
A levegő-levegő hőcserélő, amelyet általában tetőtérbe szerelnek fel, a belső levegőből visszanyeri a hőt, mielőtt az kifelé távozna, és a visszanyert hővel felmelegíti a bejövő levegőt.
A hővisszanyerő rendszerek hatékonyak lehetnek. A BRANZ kísérletet végzett egy tesztházban, és a mag körülbelül 73%-át hasznosította a kiáramló levegőből származó hőnek – ami összhangban van a keresztáramú magok jellemző 70%-os hatékonyságával. A gondos tervezés és telepítés kritikus fontosságú az ilyen hatékonysági szint eléréséhez – a tényleges szállított hatásfok 30% alá csökkenhet, ha nem veszik megfelelően figyelembe a légcsatornázást és a hőveszteséget. A telepítés során a kiegyensúlyozott elszívott és beszívott levegő áramlás beállítása kritikus fontosságú a rendszer optimális hatékonyságának eléréséhez.
Ideális esetben csak olyan helyiségekből próbálja meg visszanyerni a hőt, ahol a levegő hőmérséklete jelentősen meghaladja a külső hőmérsékletet, és a felmelegített friss levegőt jól szigetelt helyiségekbe juttatni, így a hő nem vész el.
A hővisszanyerő rendszerek megfelelnek az építési szabályzat G4 Szellőztetés pontjában szereplő friss külső levegő szellőztetés követelményének.
Jegyzet: Egyes rendszereket, amelyek levegőt szívnak a házba a tetőtérből, hővisszanyerő rendszerként hirdetnek vagy reklámoznak. A tetőtér levegője nem friss kültéri levegő. A hővisszanyerős szellőzőrendszer kiválasztásakor ügyeljen arra, hogy a javasolt rendszer valóban tartalmaz-e hővisszanyerőt.
Energiavisszanyerő szellőztető rendszerek
Az energiavisszanyerős szellőztető rendszerek hasonlóak a hővisszanyerő rendszerekhez, de vízgőzt és hőenergiát is továbbítanak, ezáltal szabályozzák a páratartalmat. Nyáron el tudják távolítani a vízgőz egy részét a nedvességgel terhelt kültéri levegőből, mielőtt azt bevinnék; télen a nedvesség mellett hőenergiát is átadhatnak a beáramló hidegebb, szárazabb külső levegőnek.
Az energiavisszanyerő rendszerek nagyon alacsony relatív páratartalmú környezetben hasznosak, ahol további nedvességre lehet szükség, de ha nedvességeltávolításra van szükség, ne határozzon meg nedvességátviteli rendszert.
Rendszer méretezése
Az Építési Szabályzat előírása a friss kültéri levegő szellőztetésére előírja a lakott terek szellőzését a NZS 4303:1990 Szellőztetés az elfogadható beltéri levegőminőség érdekében. Ez óránként 0,35 légcsere sebességre állítja be, ami a házban lévő levegő körülbelül egyharmadának óránkénti cseréjének felel meg.
A szükséges szellőzőrendszer méretének meghatározásához számítsa ki a ház vagy házrész belső térfogatát, amelyet szellőztetni kell, és szorozza meg a térfogatot 0,35-tel, hogy megkapja az óránkénti minimális légcsere mennyiségét.
Például:
1)80 m alapterületű házhoz2 és belső térfogata 192 m3 – szorozni 192 x 0,35 = 67,2 m3/h
2)250 m alapterületű házhoz2 és belső térfogata 600 m3 – szorozni 600 x 0,35 = 210 m3/h.
Vezeték
A légcsatornának biztosítania kell a légáramlás ellenállását. Válassza ki a lehető legnagyobb méretű légcsatornát, mivel minél nagyobb a légcsatorna átmérője, annál jobb a légáramlás teljesítménye és annál kisebb a légáramlási zaj.
A tipikus csatornaméret 200 mm átmérőjű, amelyet lehetőség szerint kell használni, szükség esetén csökkentve a mennyezeti szellőzőnyílásokhoz vagy rácsokhoz vezető csőátmérőt 150 vagy 100 mm-re.
Például:
1) egy 100 mm-es mennyezeti szellőző elegendő friss levegőt biztosít egy 40 m belső térfogatú helyiségbe3
2)nagyobb helyiségben mind a kifúvó, mind a befúvó mennyezeti szellőzőknek vagy rácsoknak legalább 150 mm átmérőjűeknek kell lenniük – alternatívaként kettő vagy több 100 mm átmérőjű mennyezeti szellőző is használható.
A csatornázásnak:
1) a lehető legsimább belső felületekkel kell rendelkeznie a légáramlási ellenállás minimalizálása érdekében
2) legyen a lehető legkisebb számú kanyar
3) ahol a hajlítások elkerülhetetlenek, a lehető legnagyobb átmérőjűek legyenek
4) ne legyenek szűk ívek, mivel ezek jelentős légáramlási ellenállást okozhatnak
5) szigetelni kell a hőveszteség és a csatornazaj csökkentése érdekében
6) rendelkezzen kondenzvíz-elvezetővel a kipufogócsatornához, amely lehetővé teszi a hő eltávolításakor keletkező nedvesség eltávolítását.
Hővisszanyerős szellőztetés egyágyas helyiségben is választható. Vannak olyan egységek, amelyek külső falra is felszerelhetők csővezeték nélkül.
Befúvó- és kipufogónyílások vagy rácsok
A rendszer teljesítményének maximalizálása érdekében keresse meg a levegő befúvó és elszívó nyílásait vagy rácsát:
1) Keresse meg a szellőzőnyílásokat a nappaliban, pl. a nappaliban, az étkezőben, a dolgozószobában és a hálószobákban.
2) Helyezze el az elszívó nyílásokat, ahol nedvesség keletkezik (konyha és fürdőszoba), hogy a szellőztetés előtt ne juthasson be szag és nedves levegő a lakóterületeken.
3) Egy másik lehetőség az, hogy a befúvó nyílásokat a ház ellentétes oldalain helyezze el a folyosón lévő elszívó szellőzővel vagy a ház központi helyén, hogy friss, meleg levegő jusson a ház kerületébe (pl. nappali és hálószoba), és átfolyik egy központi kipufogónyílásba.
4) Helyezze el egymástól bizonyos távolságra a beltéri befúvó és elszívó nyílásokat a helyiségen belül, hogy maximalizálja a friss, meleg levegő keringését a térben.
5) A kültéri levegő befúvó és kifúvó nyílásait kellő távolságra kell elhelyezni egymástól, hogy biztosítsa, hogy az elszívott levegő ne kerüljön be a frisslevegő-beszívóba. Ha lehetséges, helyezze el őket a ház ellenkező oldalára.
Karbantartás
A rendszert ideális esetben évente kell karbantartani. Ezenkívül a háztulajdonosnak vállalnia kell a gyártó által meghatározott rendszeres karbantartási követelményeket, amelyek magukban foglalhatják:
1) légszűrők cseréje 6 vagy 12 havonta
2) a külső páraelszívók és képernyők tisztítása, általában 12 havonta
3) a hőcserélő egység tisztítása 12 vagy 24 havonta
4) a kondenzvíz lefolyó és a serpenyők tisztítása a penész, baktériumok és gombák eltávolítására 12 havonta.
A fenti tartalom a következő weboldalról származik: https://www.level.org.nz/energy/active-ventilation/air-supply-ventilation-systems/heat-and-energy-recovery-ventilation-systems/. Kösz.
